Kapcsolat

Tel: +36202121111

© 2019 by Dóra Lohonyai. Proudly created with Wix.com

Search

Kende és Hógömb, avagy mindennapos kihívások

November végén elővettük a szokásos adventi dekorációkat. A gyerekek nagyon szeretik ezeket. Volt köztük egy közepes méretű, zenélő hógömb is, melyet Kíra különösen kedvel. Kedves kis hóemberes jelenet van benne, melyre, ha felfordítjuk, hullik a hó. Tavaly Kendének még semmi baja nem volt vele, és az elején idén sem. Többször meg is hallgattuk a „felhúzós” zenét rajta. Majd este, hirtelen, mint derült égből villámcsapás, közvetlenül lefekvés előtt, Kende elkezdett rettegni tőle. Az autisták sokszor mutatnak általuk megszemélyesített tárgyaktól való

irracionális félelmet, melyet ráadásul nehezen is fogalmaznak meg. Először csak annyi derült ki, hogy ő nem mer lefeküdni. Kérdezgettem miért, de nem tudta megmondani. Próbáltam keresni, mi más a szobájukban, mint máskor, mikor Kende mondta, ő inkább Kíra szobájában aludna. Kérdezgettem, mi az, ami ott nincs? Végül nagy ijedten, mint aki attól tart, hogy csak emlegetve is rátámad a lappangó szörnyeteg, kimondta: hógömböt vidd át másik szobába! (Kende nem használ névelőket). Megkérdeztem Kírát, hozzá költözhet-e Hógömb?

De ezzel sajnos a probléma nem oldódott meg. Kende rettegése megmaradt, mellé kellett, hogy feküdjek, hogy el tudjon aludni. De amint mozdulni próbáltam, ő már riadtan ébredt is: „ne menj!”. Végül bevittem egy matracot a fiúk szobájába, hogy ott alszom velük. Nem sokat sikerült, mert Kende fél óránként ellenőrizte, biztonságban van-e még: „Hógömb kint van? Nem tud bejönni?”. Másnap próbáltam őket megismertetni egymással, szervusz Hógömb, ez itt Kende, szervusz Kende ez itt Hógömb ... de a játék sem segített, mert Kende este 6-kor már kérdezgetni kezdte, ő az éjjel hol fog aludni? Na ilyenkor már én is aggódni kezdek, hogy én meg megint nem fogok aludni ... erre Karsa, aki akkor lépett be a jelenetbe, mit sem sejtve az ügy súlyáról, kezében a hógömbbel felhúzta azt és táncikolni kezdett a vidám karácsonyi zenére. Kende rohanva menekült, én meg utána. Ennek az éjszakának is lőttek. Sebaj, megoldjuk. „Nézd Kende, kidobom azt a hógömböt és akkor biztosan nem tud visszajönni a házba. Mit szólsz hozzá?” és már vittem is, a másik két gyerek gyilkos pillantását tűrve, a kuka felé. Megpróbáltam elmagyarázni a többieknek, hogy mennyire rossz Kendének ez a rettegés és hogy ez csak egy tárgy, ami nélkül ugyanolyan remekül megleszünk. Bár kicsit haragudtak rám, elfogadták az új helyzetet. Lefeküdtek. Kende nem engedett ki a szobából. Végül megint az ölembe vettem, ringattam. A félelemtől vörös foltok jelentek meg rajta mindenfelé a testén. Kérdeztem, „hogy tud neked ártani Hógömb, ha már nincs is itt?”. Mire ő: „itt van”. Kérdeztem „hol?”. Azt mondja: „itt bent” és a fejére, majd a gyomrára mutat. Kérdezem: „még hallod a zenéjét?”, megkönnyebbülten bólint: „igen és nagyon fáj”.

Hát ez az az érzékszervi túlérzékenység, amivel az autisták és a környezetük együtt élnek. Miután ez az éjszaka sem sikerült jobban és mind a ketten kezdtünk kimerülni, megkérdeztem Kendét, mi segítene rajta, azon kívül, hogy beköltözik hozzám a hálóba, amit nem támogatok egy tízéves gyerek esetén. Azt mondta, Kíra szobájában szeretne aludni. Mondtam jó, akkor ott kempingezhetnek mindhárman még azon a héten, mert persze így meg Karsa félt egyedül a szobájában. De aztán visszaáll a rend! Ez volt három hete és már reggelente kérdezni kezdte Kende: „ma még Kírával alhatok?”. Végül múlt vasárnap, két héttel Hógömb kikukázása után, már a sarkamra álltam. Nem halogatjuk tovább, most már a szobádban kell aludnod. Kende dührohammal és hosszas hisztivel válaszolt. Majd mikor látta, hogy rendíthetetlen vagyok, sorra felhívta minden rokonát, ismerősét, hogy elmondja: „anya azt mondta, a helyemen kell aludnom”. Amikor közeledett a lefekvés ideje, újabb hisztivel próbálkozott. Mondtam neki, ha nem hagyja abba, egyedül fog aludni. De sírása nem csillapodott. Végül kipattant az agyamból a legjobb megoldás: „Kende, ha akarod, megfordulhatsz az ágyadban, a lábad helyére kerül a fejed és attól kimegy belőled a félelem is!”. Ez, legnagyobb meglepetésemre, hatott és aludt egy egész éjszakát. Azóta még párszor kérdezte, hogy Hógömb már a szeméttelepen van-e és már vajon összenyomták-e a kukások és ő hol fog aludni, de a helyén maradt.



55 views
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now