Search

Közgyógy varázsütésre

Hála az új gyógyszerének Kende alig tikkel, sokkal kezelhetőbb, kevésbé agresszív és kommunikatívabb. Életünk ég és föld a korábbihoz képest. Megengedi, hogy hozzáérjek, ő maga is ügyesebben kifejezi a szeretetét és sokkal nyugodtabb. Éjjel már nem (mindig) pisil be.

Novemberben gyógyszer épp fogyóban volt, amikor megkértem a doktornőt, aki az életünket változtatta meg, hogy írjon fel újat és legyen kedves postázni, mert nem tudok három órát elautózni egy receptért. A doktornő küldte is gyorsan, de a postás nem csengetett be az ajánlott küldeménnyel, így le kellett értem mennem a postára, három (nem akármilyen) gyerekkel. Amint váltom ki a gyógyszerárban, közlik velem, húszezer forint. Ezen kicsit meglepődtem, így azt javasolták, írassam fel Kende közgyógy keretére, hiszen azért kapja. Semmi gond, kértem a doktornőt, postázzon egy másként felírt receptet. Amint ezt is átvettem fél óra sorban állás után a postán, már mentem is a gyógyszertárba a megváltás szeréért. Ajjaj, mondják, amint odaadom a közgyógy kártyát: ez pont tegnap járt le (míg a postán voltunk)! Semmi baj, elintézem én ezt is, másnap már megyek is az okmányirodába és kérem az űrlapot és hogy mi kell hozzá (két éve csináltattam, ki emlékszik ilyenekre?). Az információs pultnál ülő ügyfelek tájékoztatásával megbízott alkalmazott önelégült arccal közli, honnan tudja ő azt, majd az orvos tudja. Írok hát újra szegény doktornőnek, kérem küldje azt a bizonyos „lezárt fehér borítékot”, ami ehhez kell és hogy biztos legyek a dolgomban most már, ki is keresem a netem, mire is van pontosan szükség és csatolom a mailhez. A doktornő, akinek nyilván egyéb dolga is lenne, készségesen és hatékonyan már küldi is a papírt, melyet már csak a 40 percre lévő gyerekorvosi rendelőbe kellene elvinni, hogy ott kiállítsák a többi szükséges papírt a fehér borítékba. Erre nincs idő, küldöm hát beszkennelve mailen, jön is rögtön a válasz, itt is nagyon segítőkészek, hogy sajnos annyira halvány a nyomtatás, hogy nem látszik. Begépelem hát gyorsan, ami a lényeg és nem látszik, bár így nem igazán hivatalos, és reszketve várom az ítéletet, hogy ez így megfelel-e? Végül újabb 2-3 levélváltásunkat a karácsonyi szünet szakítja meg. Sebaj, a gyógyszertáros jó fej, ismerem évek óta, tudja, min mentünk keresztül, odaadja a gyógyszert a letétbe helyezett húszezer forintért cserébe, amíg várjuk a közgyógy papírokat. A gyerek szedi a gyógyszert, a többit a gondviselésre bízom. Januárban újra nekifutok, kiderül azért nem tudja a gyerekorvos megírni a közgyógy igénylést, mert a szakambulancián a két papírt két külön orvos írta alá, ezt orvosolni kell. No futok még egy kört, szegény gyermekpszichiáter is, aztán elautózok az értékes fehér borítékért és közben titkos ügynöknek érzem magam. Már megyek is az okmányirodába, megy ez kérem flottul, leadom a borítékot és azóta várom az ítéletet. Közgyógy még nincs, arra 60 napjuk van válaszolni, de közben kiderült, elég, ha a receptre ráírják, hogy támogatott, akkor is megkapom 200 forintért, rögtön lejött két nulla! Két null ide.

Mindenki segítőkész volt (az okmányirodás flegma alkalmazotton kívül, de tőle nem várunk mást), én sem húztam az időt és mégis ennyi idő volt ezt elintézni. De végül minden varázsütésre megoldódott. Indiában sem volt ez másként.


0 views

Kapcsolat

Tel: +36202121111

© 2019 by Dóra Lohonyai. Proudly created with Wix.com

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now