Search

A jókedv titka

Anya, te túl jókedvű vagy, mondja a fiam nem először értetlenül és felháborodva. Kilencévesen most jutott el az érettségnek arra a fokára, hogy egyre jobban felméri, mekkora teher két autista, figyelemzavaros testvér. Hát még kettő. Felfogja, sőt átérzi, milyen nehéz helyzetben is vagyok én a testvéreivel. Ráadásul a másik fiam értelmileg is sérült és tic-betegsége is van (Tourette-szindróma). Mostanában például lépten-nyomon köpköd, engem is sokszor arcon köp. Pusztán, mert az agya ezt az utasítást adja a kis testének, ez a legújabb tic-je, nem bántásból csinálja, hanem kényszerből. Ilyenkor könnyed mozdulattal letörlöm és kedvesen megkérem, ha köpnie kell, próbáljon meg elfordulni, majd azt a földről feltörölni. Ha szerencsém van, megteszi. Ha ez nagyon sokszor fordul elő és már fáradt is vagyok, van, hogy tehetetlenségemben már csak nevetek a helyzet abszurditásán és ilyenkor a többiek is velem. Mert a jókedv ragályos. Korábban meg lerohadtkurvázott, csak úgy, minden előzmény nélkül, ha valami, rajtam kívülálló oknál fogva nem úgy alakult, ahogyan azt ő szerette volna. Mert a Tourette szindrómások káromkodnak és az autisták nekezen viselik, ha nem terv szerint mennek a dolgok. Mégis imádom, egy irtó cuki, csupaszív gyerek, aki nagy tanítóm nekem.

A kisfiamnak sem könnyű. Nem elég, hogy a testvérei ilyen „furcsák” és nincs kivel játszania, még apja is elment és anyja is túl jókedvű. Hát nem érti ez a felelőtlen anyám, hogy ez igen komoly ügy? Mi lesz majd velük, ha felnőnek, ha ilyen rosszul tanulnak? Megeszem, ahogy kilencévesen kezd rátelepedni az élet súlya és már most felelősséget vállal a testvéreiért (ha már anya ilyen lökött).

De ma elmagyaráztam neki. A síliften mentünk, végre kettesben maradtunk, amikor aggódva rám nézett újfent és kérdőre vont egy újabb gyalázatos jelenet után. Anya, ez nem normális, hogy te mindig nyugodt maradsz! Mindenki minket néz és sajnál, te meg le sem tojod az egészet! Anya te nem látod, hogy ebből még baj lesz? De látom fiam, mondom neki, egy mosolyt visszafojtva, ezzel is megnyugtatva, hogy tudok én komoly is lenni. De attól, hogy hagyom, hogy rossz kedvem legyen, a helyzet nem lesz jobb, ugye? Sőt! Még azt is el kellene viselnünk! Sajnos még jobban is látom, mint te, az összes várható következményével együtt. De abból nem lesz baj, hogy nem tanul jól a bátyád, mert minden valószínűség szerint úgysem lesz képes önálló életre. Én örülök, hogy van iskola, ahol befogadják, ahol szeretik és ahová szeret járni. És örülök, hogy boldog a gyerekkora, mert elég nehéz lesz neki később. Most még ezt is rontsuk el siránkozással? És tudod, az, hogy jókedvű vagyok, nem azért van, mert nem látom, hanem azért, mert elfogadtam. Mert tudom, hogy nem tehetünk mást, legalább a jó kedvünket és humorunkat őrizzük meg, hogy méltón viseljük a helyzetet. Elmondok neked egy nagy titkot. A jókedv nem a körülményektől függ. Ebben van döntésünk, ebben van szabadságunk! Érted? Ez a te, csakis a te döntésed, hogy ami történik veled, azt miként szeretnéd megélni. Én a jókedv mellett döntöttem.




0 views

Kapcsolat

Tel: +36202121111

© 2019 by Dóra Lohonyai. Proudly created with Wix.com

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now